Népszavazástól népszavazásig

A nemzeti konzultáció mellett népszavazást is hirdetett a kormány. Az eredetileg a pedofilok ellen kitalált, általuk gyermekvédelminek nevezett, de az EU és a hazai ellenzék és civil szervezetek által erősen kifogásolt, homofóbnak tartott törvénnyel kapcsolatban.

Egy cikk szerint az 5 kérdés már okafogyott, mert már mindet törvény szabályozza. A kérdések a cikkben olvashatók. Csak azt felejtik el a cikk szerzői, hogy melyik az a törvény. Az eredetileg a pedofilok ellen kitalált, de homoszexualitás és nemváltás témával is kiegészített, új törvény. A népszavazás kérdéseit már jóváhagyta a választási bizottság, a kormány valamikor január-februárban akarja megtartani a szavazást, még a tavaszi választások előtt. És miért jó ez nekik? Azért, mert amelyik kérdésre nemmel válaszolnak az emberek, az nekik megerősítés. (Ha bármelyik kérdésre igennel szavaz a többség, akkor azon a ponton meg kell változtatni a törvényt.) 5 nemre számítanak, ezért hívják ezt ők ötnemes népszavazásnak. És mire jó nekik ez a népszavazás? Arra, hogy ha 2022-ben nyer a mostani ellenzék, a hatpárti összefogás, akkor nem lehet majd egyből megváltoztatni a törvényt. Ugyanis a népszavazás eredménye kötelező a törvényhozásra nézve, és 3 évig nem változtathatnak azon, amit a nép megszavazott. Ráadásul, ha a többség mind az 5 kérdésre nemmel szavaz, az az EU-val szemben is egy érv lehet a kormánynak, hogy népszavazás hagyta jóvá a törvényt, megegyezik az állampolgárok akaratával. És az EU népszavazással nem szokott dacolni, csak a kormány és az országgyűlés döntéseivel. Most lássuk, melyik kérdésre hogyan szavaznék és miért!

1. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozásokat tartsanak?

Attól függ. Ha ez a szexuális felvilágosítás része, és felsorolás jellegű, akkor igen. Ha tényleg csak bemutatják, ismeretterjesztő céllal, és elfogadásra nevelik a gyerekeket, azzal nincs semmi baj. Azt nem tudom elképzelni, hogy ez a homoszexualitás "népszerűsítésére" irányulna, amit most a törvény tilt, mert sem rábeszélni, sem lebeszélni nem lehet senkit semmilyen szexuális irányultságról. De ha csak ismeretterjesztésről és elfogadásról van szó, az nem kifogásolható, sőt az a jó irány.

Van az említett cikkben még egy értékes meglátás ezzel kapcsolatban: "Mivel nemcsak a homoszexualitás, hanem a heteroszexualitás is "irányultság", e logika alapján valójában semmilyen szexuális tartalmú foglalkoztatást nem lehetne tartani szülői hozzájárulás nélkül."

2. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?

A nemek átalakíthatóságáról kiskorúnak csak akkor érdemes beszélni, ha rákérdez. Az nem baj, ha tudja, hogy van ilyen, de részletezni csak olyan szintig kell, amennyire őt érdekli. Így akinek a fejében megfordul ez a dolog, az a kis- vagy nagykorú megnyugodhat, és 18 éves kora után felelősen dönthet a saját sorsáról. Viszont ez a kérdés valóban okafogyott, ugyanis ilyen kezelések kiskorúak számára nem elérhetők, ezért felesleges népszerűsíteni. Azt pedig mindenki tudja, hogy aki ki van zárva valamiből, annak nem érdemes azt a dolgot népszerűsíteni. (Pl. laktózérzékenyek körében sem érdemes a tejivást népszerűsíteni, mert nem ihatják meg, ezért senki nem reklámoz laktózérzékenyeknek tejet, akár tiltja a törvény, akár nem. És ugyanígy kiskorúak körében sem érdemes a nemváltást népszerűsíteni, mert még nem tehetik meg.) De ha nem népszerűsítésről van szó, hanem ismeretterjesztésről, annak nem látom akadályát. A kérdés tehát itt a népszerűsítés szó jelentése. Ha rábeszélést vagy reklámot jelent, akkor nemmel szavaznék a kérdésre, azt nem támogatnám. De ha az ismeretterjesztés is népszerűsítés, akkor igennel szavaznék.

3. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetők legyenek nemátalakító kezelések?

Egyértelműen nem. Az ilyen komoly, végleges döntésekkel mindenképpen várni kell a nagykorúságig.

4. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?

Kiskorúak eddig sem láthattak szexuális tartalmat, az már jóval a kormány által gyermekvédelminek, a civilek által homofóbnak nevezett új törvény előtt tilos volt. Mindig is 18-as karika kellett hozzá. Amúgy érdekes, hogy nemi életet élni már 14 éves kortól lehet (sőt, 18 éven aluli partnerrel már 12 éves kortól is!), de szexuális tartalmakat nézni csak 18 éves kortól. Én ezt a 2 korhatárt megcserélném: 14 éves kortól lehessen nézni, és 18 éves kortól nemi életet élni, mert ha egy 14 és 18 év közötti fiatal csak nézi a szexet, attól nem lesz sem terhes, sem nemi beteg, de ha aktívan műveli is, tehát nemi életet él, akkor mindkettő esélyes. Erre a kérdésre tehát sem az igen, sem a nem nem igazán jó válasz.

És az sem egyértelmű, hogy mi számít a fejlődést befolyásoló tartalomnak... Szerintem ez nem is egyforma mindenkinél. Régen pl. a falusi gyerekek minden állat párosodását látták, és ez az élet természetes része volt, és ez semmilyen lelki károsodást nem okozott nekik, nem fogta vissza a fejlődésüket, és nem volt szükségük felvilágosításra, mert hiába volt a sok tiltás (pl. "Ne paráználkodj!", Esküvő előtt nem...", stb.), az állatoknál látottak alapján már az embernél is ki tudták következtetni a dolgokat. Városban ez nehezebben ment, ott már régen is szükség lett volna felvilágosításra. Most pedig már van iskolai felvilágosítás, szexuális témákról beszélgetnek kiskorúakkal, mert benne van a tantervben, és az sem okoz lelki törést senkinek. Ha az élet természetes részeként kezeljük a témát, az nem befolyásolja a kiskorúak fejlődését.

5. Támogatja-e Ön, hogy a kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?

Nem ez a legfontosabb, amit be kell mutatni a kiskorúaknak, de ismeretterjesztő célból nem zárkóznék el tőle. El lehet mondani, hogy van egy ilyen jelenség, de mindig csak annyira, amennyire az adott kiskorút érdekli. Ez tehát megint egy igenbe hajló köztes válasz.

Nem tudom még, hogy elmegyek-e a népszavazásra, azt sem tudom, hogy van-e értelme elmenni (nyilván van, mert a fideszeseket feltüzelik, hogy mind menjenek és szavazzanak 5 nemmel, ezt pedig jó lenne megakadályozni), de annyi biztos, hogy nehéz lesz szavazni, mert nem egyértelműek a kérdések.

Ez a kormány egyébként azért teszi mindezt, mert kereszténynek mondják magukat, és csak a hagyományos férfi-nő-gyerek felállást fogadják el igazi családnak, és a hagyományos férfi-nő kapcsolatokat fogadják el párkapcsolatnak. Abban igazuk van, hogy a hagyományos férfi-nő-gyerek felállás normális, és mindig az is marad, hiszen a természet törvénye, hogy egy gyerek születéséhez kell egy férfi és egy nő, de abban nem feltétlenül van igazuk, hogy csak ez a normális, és más nem, mert pl. homoszexualitás a természeteben, az állatvilágban is létezik, tehát azt sem lehet természetellenesnek tekinteni, és a normálistól eltérőnek, vagy akár üldözendőnek kikiáltani. Más, mint az átlag, mert az is igaz, hogy a többség heteroszexuális (és pusztán biológiailag, a fajfenntartás szempontjából ez így jó), de egyik sem rosszabb, mint a másik.

De ha már kereszténység: szeptemberben Magyarországra jön a pápa. És eredetileg nem akart találkozni az állami vezetőkkel. Miért is találkoztak volna? Egyházi személyként, az egyház vezetőjeként kapott meghívást egy nemzetközi egyházi eseménytől, a hazai egyházi vezetőktől (feltehetőleg a Magyar Katolikus Püspöki konferenciától, vagy az esemény szervezőitől). Ez tehát egyházi belügy, semmi köze az államhoz és az állami vezetéshez. Ezért a pápának nincs oka találkozni a magyar állam vezetőivel. Ráadásul a pápa miséje nyilvános, tehát bárki részt vehet rajta: akár a 3 legfőbb közjogi méltóság, vagy a teljes magyar kormány is. Tehát láthatták volna a pápát, ha akarták volna. De a pápa egy ideig mereven elzárkózott, majd valahogyan sikerült kierőszakolni, hogy találkozzon a köztársasági elnökkel és a miniszterelnökkel. Csak éppen a lényeg nem derült ki még az ügyben. Miért akartak ennyire találkozni vele az állami vezetők? És hogyan sikerült erre rávenni a pápát? Talán megfenyegették, hogy nem engedik be az országba, ha nem találkozik velük? (Magyar köztársasági elnökkel már volt ilyen, hogy nem engedték belépni egy olyan országba, ahová meghívták. Nekem akkor is az volt az érvem, ami senki másnak nem jutott eszébe: a meghívás. Mi az, hogy valaki nem mehet oda, ahová meghívták? Lehet, hogy ez történt volna a pápával is, ha nem találkozik a magyar vezetőkkel? Ez csak tipp, nincs rá bizonyítékom, de nem tudok más okot elképzelni a változásra...)

A pápa egyébként nagy híve a társadalmi igazságosságnak, sem a menekültekkel, sem (az előző témánkhoz kapcsolódva) a szexuális kisebbségekkel nem olyan elutasító, mint a magyar kormány (a homoszexuálisokról mondta egyszer: "Ki vagyok én, hogy elítéljem őket?"), és a fenntarthatóságot is támogatja, hisz a zöld gondolatban, nem úgy, mint a magyar kormány tagjai, akik a rezsicsökkentésre hivatkozva megtámadják az EU éghajlatvédelmi céljait, élen a miniszterelnökkel. Megoldási javaslat persze nincs, csak vétó. Erről a témáról a nemzeti konzultációban is van egy kérdés. Új adónemnek nevezik. Abban a cikkben csak a dolog pénzügyi oldalával foglalkoztam, mert a kérdés is arról szól. Leírtam, hogy értelmetlen a kérdés, hogy csak a cégek fizessenek, vagy a fogyasztók, mert ami a cégeknek pénzbe kerül, azt úgyis ráterhelik a fogyasztókra. Tágabb megvilágításban viszont ez nem egy új adónem, hanem a környezetszennyezés ára. Aki képes csökkenteni a kibocsátást, az jól jár, és egyáltalán nem biztos, hogy többet fizet, mert egy modernebb technológia bevezetése esetleg még meg is térülhet, nem feltétlenül emeli a gyártási költségeket. Aki nem csökkenti a kibocsátást, az viszont fizethet (amit nyilván át is hárít majd a fogyasztókra, de nem ez a cél, és akár ez is lehet egy szabályozó eszköz, hogy az ilyen cégtől a bírságokkal megnövelt árak miatt elfordulnak a fogyasztók), vagy akár be is zárhatják (ami viszont nem kerül pénzbe a fogyasztónak). Tehát a kormány csak vétóz, megoldási javaslat nélkül, pedig egy értelmes megoldási javaslatot szívesen elfogadna akár a többi tagállam is, és az állampolgári érdekvédelem látszatát kelti (rezsicsökkentés), ezzel a lakosságra hárítja a felelősséget, ráadásul belföldön sem mond igazat, amikor a nemzeti inzultációban új adónemként tünteti fel ezeket a terveket, és az ösztönös "ne fizessenek az emberek" szavazatokban bízik, amivel megint az állampolgárok mögé bújva védekezhet az EU-ban.

És a kormány mindig szeret elbújni, néha az állampolgárok mögé, de néha előlük, vagy bárki más elől, megfigyelés, lehallgatás céljából. Ahogy ez a Pegazus-ügyből is látszik. Tény, hogy van egy izraeli kémprogram, amellyel Magyarországon valaki valamiért lehallgatott embereket, általában ellenzékieket, vagy kíváncsiakat, pl. oknyomozó újságírókat. (Megjegyezném, hogy aki a programot elnevezte, annak fogalma sincs a görög történelemről és mitológiáról, mert a mitológiai Pegazus, eredeti formájában Pégaszosz egy szárnyas ló volt, és semmi köze a kémkedéshez, ellentétben a talán történelmi, talán csak mitológiai trójai falóval, amely szintén ló, de valóban kémkedésre, és görög csapatok ellenséges, trójai városba való juttatására használták. a kémkedéshez tehát nem a szárnyas lónak, hanem a falónak van köze, amelyről egyébként az informatikusok is elnevezték a kémprogramokat.) Nem tudom, hogy van-e köze a lehallgatósokhoz a kormánynak, vagy nincs, és ha nincs, akkor kinek van köze hozzá, nincs bizonyítékom arra sem, hogy a kormány megbízásából történtek a lehallgatások, és arra sem, hogy nem. Elhiszem a belügyminiszter szavait is, hogy törvénytelen lehallgatások az állami titkosszolgálatoknál nem történtek, de abban nem foglalnék állást, hogy ezek a lehallgatások akkor törvényesek voltak, kormánymegbízásból, vagy a kormánytól függetlenek (akár törvényesek, akár nem), mert erre sincs bizonyítékom. Elég homályos az egész ügy.

Amit viszont teljesen biztosan tudok: jól működő, demokratikus jogállamban titkosszolgálatokra nincs szükség, sőt, ez a 3 jelző külön-külön is kizárja a titkosszolgálatok létezését egy országban. Egyébként bármennyire is együtt jár ez a 3 jelző egymással, mégis 3 különböző, független jelenségről beszélünk.

Demokrácia akkor van, ha a nép akarata szerint működik a kormány, és az állampolgárok belelátnak az állam működésébe, és bele is szólhatnak.

Jogállam akkor van, ha törvények működtetik az országot, és a törvényeket a vezetők is betartják.

Demokratikus egy ország, és jogállam, ha választott tisztségviselők vannak, ellenőrizhetők, leválthatók, és betartják a saját törvényeiket.

Demokratikus, de nem jogállam pl. az anarchia.

Nem demokratikus, de jogállam pl. a Kádár-rendszer, vagy néhány évszázaddal korábban a felvilágosult abszolutizmus. Amikor gyeduralom van, de a vezetők betartják a saját törvényeiket.

Nem demokrácia és nem is jogállam a zsarnokság, amikor a vezetők rendeletekkel kormányoznak, ezek a rendeletek pedig pillanatnyilag változhatnak, és nincs biztonságban az ember.

Mindegyik működhet jól és rosszul, bár nagy általánosságban igaz (de nem kivétel nélkül!), hogy minél inkább demokrácia és jogállam egy ország, annál jobban működik.

De mindhárom jelző kizárja a titkosszolgálatok létét.

Ha egy ország demokrácia, akkor az állampolgárok kezében van az ellenőrzés, nem az állam ellenőrzi az állampolgárait, következésképpen minden átlátható, nincs szükség államtitkokra, és titkos intézkedésekre, pl. lehallgatásra, mert az államnak nincs mit titkolni (és nem ellenőrzi az állampolgárokat, tehát nem is hallgat le senkit). Ezért demokráciában nincs szükség titkosszolgálatra.

A jogállam is hasonlóképpen zárja ki a titkosszolgálatok létét: ha minden törvényes, és minden rendben megy, akkor nincs mit titkolni.

És a jól működő országban is ugyanez a helyzet. Ha miden jól működik, akkor nincs ok titkolózni és megfigyelni a másként gondolkodókat.

Tehát ez a 3 jelző: jól működő, demokratikus, jogállam külön-külön is kizárja az államtitkok, a titkos megfigyelések és a titkosszolgálatok létjogosultságát! Ezek alapján, ha a magyar állam hallgatta le a Pegazussal megfigyelt személyeket, akkor valamelyik jelző nem teljesül a háromból (nem foglalok állást, de valószínűsítem, hogy egyik sem 100%-os, viszont nem is 0%-os, mindegyik igaz valamennyire, ha nem is teljesen). Ha meg nem a magyar kormány hallgatta le ezeket az embereket, akkor a magyar hatóságoknak kötelességük lenne intézkedni a felelősökkel szemben, törvénytelen lehallgatás miatt, és a kormánypártiaknak nem kellene akadályozni a nemzetbiztonsági bizottság működését azzal, hogy nem mennek el az ülésre, ami így határozatképtelenné válik. Tehát a kormány és a kormánypártok viselkedése ebben az ügyben semmiképpen nem elfogadható, akkor sem, ha ők hallgatták le a megfigyelt személyeket, és akkor sem, ha valaki más. Miért nem vizsgálják ki az ügyet érdemben, és miért nem tájékoztatják az eredményről a közvéleményt, vagy legalább az érintetteket?

És ha már demokrácia és jogállam: a kormány által kezdeményezett népszavazást elfogadta a választási bizottság, de a főpolgármester (egyben ellenzéki pártelnök, és a 3 esélyes ellenzéki miniszterelnök-jelölt egyike) beadványát még nem.  Szintén 5 kérdés, amelyek külön-külön is megérnének egy-egy bejegyzést, de a magyar lakosság feltehetően 5 igennel szavazna, a kormány pedig 5 nemmel. És én is mindegyikre igennel szavaznék. A kérdések pedig a következők: