Nemzeti inzultáció

Újra itt a nemzeti konzultáció. A kormány megint megkérdezi az emberek véleményét. Legalábbis látszólag. A valóságban elég manipulatív ez a kérdőív, nem is feltétlenül a legfontosabb kérdésekkel foglalkozik, és néha nincs is jó válasz a kérdésekre, ezért nem is igazi konzultáció, inkább inzultáció. A konzultáció kérdéseit mindenki megnézheti itt, azokat nem részletezném. Inkább csak a válaszaimat írom le.

A nemzeti konzultáció lényege amúgy közérthetően a következő. Eldönti a séf, hogy bableves lesz ebédre, és megszavaztatja az étterem vendégeit, hogy fehér- vagy tarkababból legyen-e. Csakhogy, mivel a séf tudja, hogy nincs a raktárban tarkabab, csak fehérbab van, úgy teszi fel a kérdéseket, hogy csak a fehérre legyen érdemes szavazni, a tarkára nem. Aztán amikor megkapja a kérdőíveket, senki által nem ellenőrizhetően közöl egy összesített eredményt, hogy a fehérbab nyert, abból lesz a bableves. De közben senkit nem érdekel, hogy az emberek nem babot ennének, hanem borsót. Nagyjából ilyen ez a konzultáció.

Lássuk most a kérdéseket és a válaszokat!

1. Veszélyesebb korszak kezdődött-e? A kérdés nem egyértelmű. Milyen szempontból? A járványveszély fennáll, nyilván védekezni kell ellene. Lesznek mindenféle negatív egészségügyi, szociális, gazdasági hatásai, ezeket a hatásokat valahogyan csökkenteni kell. Ezt akár az ország megerősítésének is nevezhetjük, és talán szükség is van erre, hogy legközelebb jobban ellenálljunk a járványoknak és más természeti csapásoknak. De a világ előbb-utóbb visszatér a régi kerékvágásba. Kérdés, hogy mikor. Tehát erre a kérdésre nincs jó válasz, rövid távon az első válasz tűnik jónak, attól függően, hogy mit nevezünk az ország megerősítésének, hosszú távon viszont a második válasz a jó, csak kérdés, hogy mennyire hosszú távon.

2. A minimálbért a járványtól függetlenül is emelni kellene. Eddig is emelték minden évben, ez után is érdemes emelni minden évben. És fontos, hogy minimálbérből is meg lehessen élni. De ennek semmi köze nincs a járványhoz.

3. Ezek a költségvetési kérdések szerintem nem emelhetők az alkotmányba, mert az alkotmány nem erre való. Alkotmányban az állandó elveket szokás rögzíteni, amelyeket hosszú távra tervezünk. Alapelvként azt lenne jó rögzíteni, hogy a családokat, a gyermeknevelést támogatni kell, és hogy a munkabéreknek és a nyugdíjaknak fedezniük kell a megélhetést. De hogy a munkabér az alacsonyabb adók miatt fedezi-e a megélhetést, vagy a minimálbér emelése miatt, vagy egyéb más okból, azt nem kell alkotmányban rögzíteni, mivel az egy költségvetési kérdés, amit a pillanatnyilag fennálló, gyakran és gyorsan változó gazdasági viszonyokhoz kell igazítani. És ezt gátolná, ha ilyen részletek is benne lennének az alkotmányban.

4. Jó lenne minél alacsonyabb adók mellett dolgozni, de a bérből és fizetésből élőknek nem is ez a lényeg, hanem a nettó végösszeg, az nem érdekli őket, hogy mennyi a bruttójuk. Számszerűsítve pl. ha csak 10% a jövedelemadó, és 200 ezer a bruttó, az is 180 ezer nettó, de ha 90% az adó és 1 millió 800 ezer a bruttó, az is 180 ezer nettó. És az embereket nem az érdekli, hogy kis bruttóból kis adóval, vagy nagy bruttóból nagy adóval lesz-e annyi a fizetésük, hanem az érdekli őket, hogy a maradékból meg tudnak-e élni. Egyvalakinek fontos a kicsi adó: a munkáltatóknak. Nekik tényleg a kevés adó a jó, mert az ő számlájukról megy a dolgozók nettó és bruttó bére közti különbség a NAV-nak, és ugyanonnan mennek még a bruttón felüli további munkáltatói közterhek is az államkasszába. Az alacsony adókkal viszont, mivel a munkáltatóknak jó, élénkíteni lehet a gazdaságot, munkahelyeket lehet teremteni. És ez jó az államnak is, mert így többen fizetnek adót, és csökkennek a szociális költségek is, pl. álláskeresési járadék, stb. A kis adók tehát a nagy képet nézve jók jók, de az átlagembernek nem az adó mértéke, hanem a maradék, nettó fizetés számít.

5. Visszakapják-e a befizetett adót a gyereket nevelő családok? Kampányfogásnak nem rossz, de nem is értem, hogy akkor már miért nem kapnak adómentességet. Nem egyszerűbb? Vagy csak egyszeri visszaadás lesz. Az tényleg csak kampányfogás lenne...

6. Szerintem egyedileg kellene mérlegelni, nem egységesen, hanem minden egyes esetben megvizsgálni, hogy szükség van-e még a hitelmoratóriumra. De fontos, hogy ha valakinek csak 1 ingatlana van, ahol éppen lakik, vagy 1 vállalkozása, ahol éppen dolgozik, és esetleg másoknak is munkát ad, az ne veszíthesse el, ne váljon senki a hitelek miatt hajléktalanná vagy munkanélkülivé!

7. Ez a kérdés túl általános, amúgy kötelezettségszegési eljárások az utóbbi 10 évben szinte mindig voltak Magyarország ellen. Nem az a kérdés, hogy tiltakozunk vagy engedünk, hanem az, hogy hogyan tudunk megegyezni az örökös harc helyett, és hogyan tudjuk elérni a saját céljainkat úgy, hogy az uniós szervek se kifogásolják a módszereinket. De a legfőbb kérdés, amit mindenek előtt tisztázni kell: Menni vagy maradni? Ha maradunk (főleg a pénz miatt), akkor tartsuk be a szabályokat, és mindig törekedjünk megegyezésre! Ha megyünk, akkor viszont gyorsan és határozottan lépjünk ki, és ne kelljen az EU pénze sem!

8. Ha egy cég költségei megnövekednek, akkor azt mindenképpen áthárítja a vásárlókra, fogyasztókra. Akár az alapanyagok ára nő, akár az adóterhek, stb., azt mindig a fogyasztó fizeti meg. Éppen ezért értelmetlen a kérdés, mert úgy tünteti fel a problémát, mintha ez ellen a közgazdasági törvény ellen tehetnénk valamit. De nem tehet ellene sem az EU, sem a kormány, sem a nemzeti konzultációt kitöltő átlagember. Hiába szavazzuk meg, hogy ne fizessenek a családok, úgyis fizetni kell, mert amit egy cég fizet, azt a fogyasztókkal is megfizetteti, különben veszteséges lenne és csődbe menne.

9. A gyermekvédelminek nevezett törvényről már írtam az előző bejegyzésemben, de nem Soros György támadja miatta a kormány, hanem a hazai civil szervezetek és az EU. Soros Györgynek semmi köze hozzá! A kérdésre egyébként sem lehet egyértelműen válaszolni, mert nem egyértelműek a válaszlehetőségek sem. Mit nevezünk szexuális propagandának?

10., 11., 12., 13. A bevándorlással kapcsolatban szintén az előző bejegyzésemben vázoltam fel a megoldást, még egy folyamatábrát is mellékeltem. A járványhoz a bevándorlásnak semmi köze nincs! Legfeljebb annyi, hogy aki a határainkon kívülről jön, annak legalább egy negatív PCR teszt vagy oltási igazolvány kell, akinek meg ezek nincsenek, annak karantén, amíg az egész világon le nem cseng a járvány. De semmi köze nincs ennek semmiféle bevándorlási hullámhoz, Soros Györgyhöz, az EU-hoz, vagy a határok védelméhez, hanem egy egyszerű egészségügyi kérdésről van szó.

14. Magyar vakcinagyárra szükség van. De mivel a járvány hazánkban már gyenge, nem feltétlenül csak a koronavírus elleni vakcinához kell ez a gyár. Csak akkor van rá szükség, ha mindenféle más betegség elleni vakcinát is gyártanak, pl. akár a kötelező védőoltásokat is, és szükség esetén, ha jön egy újabb járvány, akkor át tudnak állni azt aktuális járvány elleni vakcina gyártására. Ilyen feltételekkel van szükség magyar vakcinagyárra.